A szalagavató kihirdetése teljesen felcsigázta a végzősöket. Dimitry délutáni-, én pedig hétvégi munkát vállaltam, hogy a ruhákat finanszírozni tudjuk, ugyanis Dim kikötötte, hogy ha én nem vállalom el, hogy táncoljak vele, akkor semmi pénzért nem fog fellépni. Mivel egy különleges alkalomnak tartotta, így vett magának egy új öltönyt, én pedig gyűjtögettem egy méregdrága fehér ruhára. A 11. osztály is besegített, főképp Melody ugrált folyton körbe-körbe, hogy Nathaniel barátnőjeként villoghasson. Engem ez már egyáltalán nem érdekelt, úgyhogy fapofával átnéztem fölöttük. Az utolsó munkálatoknál Melody már teljesen idegbajos  volt, mert nem bírt az enyelgésükkel felidegesíteni. Néha még szántszándékkal rá is mosolyogtam, hogy mégjobban forrjon a feje.
Az utolsó ruhapróba frenetikusra sikerült. Már mindenki a csodálatos ruháját igazgatta, mikor Melody nagyasszony csattogott be az öltözőbe.  Teljes díszben pompáztam a terem közepén, ő pedig mérgesen fordult felém. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhatott, de ezt sosem tudtam meg senkitől, ugyanis rálépett a szoknyájára és hangos puffanással hasraesett. A lányok nagy része ijedten pillantott rá, de senki nem ment segíteni. Sóhajtottam, majd elindultam felé.
- Doxy, kérlek! Segíts fel. - kérlelt.
Nem figyeltem rá, csak egy egyszerű mozdulattal átléptem és hátrafordulva beszéltem hozzá:
- Tudod, amikor én padlón voltam és segítségért fordultam feléd, te semmibe sem néztél, csak belémrúgtál, mint egy koszos kutyába.
- Mi a fene folyik itt?! - állított be Nathaniel idegesen.
- Csak elmondom a barátnődnek, hogy én nem vagyok olyan mint ő, hogy belerúgjak. - forgattam meg a szemem.
- Nath, segíts! Ez a hülye fellökött. - nyavalygott Mel a földről. - Rátaposott a szoknyámra, aztán előre rántott.
Nathaniel pofonra emelte a kezét, de egy váratlan pillanatban megakadályozták.
- Ne merj mégegyszer kezet emelni a barátnőmre! - ragadta meg a kezét Dimitry.
- Te ebbe ne szólj bele! - ordibált kék fejjel Nath.
Melody még mindig a földön fetrengett és siránkozott,  Dim és Nate pedig egymást próbálták a tekintetükkel kivégezni. A teremben a lányok minket figyeltek és néha-néha összesúgtak. Melody aljassága és szánalmassága miatt már az én pofámról kezdett lesülni a bőr.
A legjobb pillanatban megjelent egy nemvárt szemlélődő is. A sráccal a nyár folyamán találkoztam a tengerparton és belementem néhány hülyeségébe. Ivy végig a barátomnak tekintette, mi pedig csak egy nyári kalandnak.
- Ez meg mi a fene? - kérdezte Dakota, az ajtóban röhögve.
- Drága Dake. Ha nem látnád, ez itt egy Melody-bogár, de sajnos felborult és nem tud felállni. - mondtam gúnyosan.
- Hé, Doxy. Ezer éve nem láttalak. - nézett rám meglepetten. - Mellesleg, már megint új hajad van?
- Igen-igen.. Amúgy mi a fenét csinálsz itt? Én a helyedben elmenekülnék erről a szemétdombról. - húztam el a számat.
- A nagybátyám itt dolgozik és jöttem stírölni a csajokat. - kacsintott.
- Te nem változtál semmit. - böktem oldalba nevetve.
- Valaki felsegítene? - kiabált Melody.
Dimitry és Nathaniel a folyosó végén ölték egymást, a teremben lévő lányok többsége életképtelen picsa volt, a másikak pedig még öltöztek. Én nem akartam felszedni a bogárkát a földről, mert roppant mulatságos volt, de Dake végül felsegítette.
- Köszönöm, hogy segítessz. - mosolyodott el a barna hajú lány.
- Csak mert idegesít a vinnyogásod, és félek, hogy egy csinos lány megbotlik benned és összetöri az arcát. - forgatta meg a szörfös a szemét. - Mindig csak ráerőlteted magad valakire. A DÖK sem akart felvenni és Nathaniel sem akart veled összejönni.
- Hazug! - kiabált a fiúra, majd felém fordult. - Ne hozd be mégegy idióta barátodat, vagy komolyan kicsinállak!
Nath elcsendesedett odakint, majd meghallottam a szülei hangját és azt, hogy a DÖK elnök a családjának meséli a barátnője hazugságát. Leonard idegesen csörtetett be, Melody pedig mérgesen rázta előttem a magassarkúját, majd megindult felém. A szoknyáján már jókora szakadás volt, így az előző balesetre tekintéllyel kiabáltam rá:
- Vigyázz! Megint el fogsz esni. - késő volt, a lába már a szoknyába akadt.
- Ne gúnyolódj. - húzta el a száját, majd ismét hatalmasat zakózott.
A barátja felsegítette, majd leültette egy padra.
- Egy szemtanú számoljon be arról, hogy mi történt korábban. - szólalt fel a szőke srác.
- Melody fenyegetve indult Doxy felé és elesett az ajtóban. - mesélte egy szőke lány.
A teremben levő összes lány alátámasztotta, hogy ez történt korábban és most is.
- Csak megfélemlítette őket! - kiabált Melody.
- Ezt ugye te sem gondolod komolyan? - kérdezte elszomorodva Nathaniel.
- Kifizetjük a ruhát ért károkat, de Melody, kérlek, többet ne fordulj meg a házunk és fiunk közelében. - pillantott Leonard csalódottan az említettre, majd felém fordult. - Doxy, azt hiszem bocsánatot kell, hogy kérjek. Nagyon rosszul ítéltelek meg. Melody azt mesélte, hogy böfögsz órán, dobálod a cuccaidat és mindenből bukásra állsz.
Nevetni kezdtem és alig tudtam visszatérni a normális önmagamhoz. Végül vörös fejjel sikerült megszólalnom:
- Büfögni szoktam órán, mert hát.. kicsúszik. A cuccaimat sosem dobálom, mert általában nincs mit. Bukásra semmiből sem állok. A fizika egyedül hármas, a többi kitűnő, angolból és bioszból pedig már leérettségiztem.
- Tehát a modoroddal még mindig problémák vannak. - sóhajtott a férfi, mire ismét nevetni kezdtem.
A legmeglepőbb az volt, hogy Nate is kuncogott, az ajtóban pedig Dimitry és Dake egymásba kapaszkodva vihogott.
- Bocsáss meg a kellemetlen vacsoráért. - mosolygott rám Nath anyukája.
- Nem kell semmiért bocsánatot kérni. Addig nem akadnak problémák, amég én csöves - a "csöves" szót erőteljesen hangsúlyoztam - nem kerülök udvarias és jólnevelt emberek közé.
A csapat nagy része jól szórakozott a próbán. Amint hazaértem megkerestem a hajvágó ollómat és jócskán megritkítottam a már töredező hajamat. A rózsaszín már úgyis erőteljesen kikopott belőle, így végre használatba tudtam venni a kéket. Egy órás művelet volt, utána pedig törcsivel a nyakamban ültem a konyhába vacsizni. Dim megint isteni kaját dobott össze.
Evés után megetettem Tomoét, majd félhalottan estem a kanapéra aludni. A sok magassarkús mászkálástól a lábam már a rohadás szélén volt, így Dimitry a karjaiban vitt be a szobába aludni. Átöltözni és fürdeni sem volt kedvem, így büdösen feküdtem le aludni, mert másnap úgyis szombat volt.
Reggel isteni illatok csapták meg az orromat. Kikecmeregtem az ágyból és becéloztam a zuhanyzót. Miután sikerült embert varázsolnom magamból, frissel letotyogtam a konyhába. Dim egy szál boxerban készítette a mennyei rántottáját. Csendben álltam az ajtóban és a fenekét bámultam, majd az előtérben levő zajt meghallva indultam ki. Dimitry volt az és épp a kabátját vette le a fogasról.
- Mi a fene ez az egész? - csattantam fel.
- Francba. Nem akartam lebukni. - sóhajtott.
- Miért van belőled kettő? - értetlenkedtem.
- A konyhában egy rólam készült másolat főz. Teljesen valós, az érzelmei az enyémek és minden amit én tudok.
- És mi a fenéért van itt?!
- Mert nekem el kell, hogy menjek. Lehet többé nem jövök vissza.. - sóhajtott lemondóan. - Ma tartják a legfontosabb maffiacsalád gyűrűiért folyó harcot. Vezető révén kötelező ott lennem.
- Maffia?! Ki vagy te? Vámpír, maffia? Mit kell még megtudnom rólad? - kiabáltam rá.
- Kérlek, ne kiabálj. Tudtam, hogy ez fog történni, ezért próbáltam elosonni, de mégis bekövetkezett. Meg akartalak óvni az egésztől, de már késő.
- Nem vagyok holmi kis cicababa, hogy óvni kelljen a veszélytől.
- Tudom, de ez a maffia. - forgatta meg a szemét. - Remélem egyszer meg tudsz nekem bocsátani.
Könnyek szöktek a szemembe, amikor hátat fordított. Utána rohantam, majd magamhoz szorítottam.
- Szeretlek. - suttogtam. - Gyere vissza, mert téged vissza várnak.
- Köszönöm. - mosolyodott el, majd bezárta maga mögött az ajtót.
Leültem a kanapéra, majd magambaroskadva néztem magam elé, amikor a másik Dimitry lehuppant mellém.

Older Post

Template by : Farisyaa Awayy
Basecode by : Nurynn
Full Edited : DoxyAsphyxia

Best View at GOOGLE CHROME!