Öt nap telt el Dimitry ottalvós bulija óta. Rein és Asch között minden helyrejött, Lysander és Ritsu pedig szépen ápolták továbbra is a kapcsolatukat. Armin továbbra is élte a szinglik megszokott hétköznapjait, Alexy életéről pedig nem tudtam meg túl sokat. Mondjuk nem is igazán izgatott a férfiak felé orientálódása, így inkább nem kérdezgettem tőle. El voltunk egymással, mert bármikor találkoztunk a folyosón köszöntünk, vagy megkérdeztük, hogy hogy van a másik, de nem alakult ki közöttünk barátság. Irist nem igazán kedveltem. Kicsit untatott azzal, hogy mindig azzal jött, hogy ő saját stílust alakított ki magának és nem követ semmilyen divatot. Ezt mindig úgy tette, mintha engem akarna megróni. Pedig én aztán mindig csak a saját fejem után öltöztem. Nem sűrűn látok lányokat szakadt terepmintás nadrágba, vagy olyan lejárt holmikban, mint magamat. Jól éreztem magam így, és nem hiányzott, hogy más beleszóljon az életembe. Ha Ivy a maga 68 évével nem szólt rám, hogy öltözködjek másképpen, akkor az osztálytársam se tegyen rám megjegyzéseket. Nathaniel is elfogadott ilyennek, tehát egy lányra nem fogok hallgatni. Vasárnap reggel óta teljességgel másképp viselkedtünk egymással. Ha eljött mellettem sokszor nyomott puszit az arcomra, vagy simított végig a karomon. Nem volt ellenemre, én is sokszor megöleltem, vagy borzoltam össze a haját. Még a sátorban tisztáztuk az érzéseit, de azóta nem is hoztuk felszínre, így eléggé furcsálltam, hogy nem beszél róla. Péntek volt és tudtam, hogy a hétvége megint eseménydús lesz. Aznap este Nath-tal volt lebeszélve egy filmnézés, utána pedig nálam alszik, szombatra pedig Dimitry-nek kell segítenem ruhavásárlás terén.
Az első óránk biológia volt. A tanár kifejezetten utált engem. Az előző sulimban sikerült érettségiznem bioszból, így itt többnyire vagy zenét hallgattam, vagy aludtam a hátsó padban. A mai napot is így terveztem, de a tanár becsengőkör rácsapott az asztalomra az idióta könyveivel, így fel kellett tápászkodnom. Álmos szemekkel pillantottam a férfire, aki meg tudott volna ölni a szemeivel.
- Doxy, feltápászkodnál? - förmedt rám.
- Ja.. - morogtam, majd felálltam.
- Beiratkozhatna etikettre.
- Maga meg indíthatna egy seggfejképzőt. - forgattam meg a szemeimet.
- Lefelé! Takarodj az igazgatóiba! - kiabált.
Kiléptem az ajtón, majd becsaptam magam mögött. Hallottam, hogy Müller még ordibál magában, én pedig lesétáltam lassan, komótosan a nyanyához. Kopogás nélkül vágtam ki az ajtót, majd levágtam elé az ellenőrzőmet egy szó nélkül.
- Doxy? - pillantott fel a papírjai mögül.
- Én..
- Maga mit keres itt? - ráncolta a homlokát.
- Müller nem bírja a pofámat. - rántottam meg a vállam.
- Most nem írok be magának, tekintettel arra, hogy új itt, de ha nem viselkedik tisztelettel a tanáraival szemben, akkor innen is elég hamar ki fogja magát rúgatni.
Elvettem az asztalról az ellenőrzőt, majd szótlanul visszamentem a terembe. Még csak húsz perc telt el az órából, így Müller igencsak csodálkozott, hogy visszajöttem.
- Remélem megkapta a megfelelő figyelmeztetőjét az ellenőrzőjébe. - mért végig.
- Nem írt be semmit. - röhögtem a képébe.
Az óra végéig kárörvendő mosollyal az arcomon ültem végig az órát, neki pedig forrt a feje.
A nap további része nyugodtan telt el. Végig zenét hallgattam, a táblára írtakat pedig lefirkantottam a füzetbe. Mindig a könyvekből tanultam, így sosem érdekelt a tanárok papolása. Az angol órákra szintén nem jártam be az érettségi óta. A többi tárgy mind teljesen jó volt, kivéve az a rohadt fizika.  Mondjuk itt egy jó fej, idős néni tartotta, így már első héten sikerült egy négyest szereznem belőle. Tanítás végén lerohantam a pincelépcsőhöz, hogy induljunk Nathaniellel hozzám.
- Mi a fene történt biológia órán? - förmedt rám.
- Neked is szia.. - morogtam. - Amúgy.. mik ezek az ocsmány cuccok rajtad?
- Visszamegyek DÖK elnöknek. - mosolygott.
A régi, fosszínű nadrágja volt rajta, mellé egy ing és a kék nyakkendője. Lefogadom, hogy otthon csak ilyen ruhái voltak a szekrényben.
- Mi ez a hirtelen változás? - pislogtam értetlenül.
- A buli után a szüleim berágtak. Azt mondták, hogyha nem szedem össze magam, akkor nem mehetek Svájcba tanulni.
- Te aztán könnyen feladod... - sóhajtottam.
-  Jobb lesz így. Kérlek a továbbiakban kerülj el engem.
- Mi van?! - pattant el az agyam.
- Rossz hatással vagy rám. Majd Melody kikupál megint.
- Dehát... szombat este még szerelmet vallottál.
- Az csak egy kis fellángolás volt. - rántotta meg a vállát.
A sarokból Melody fordult be, hatalmas mosollyal az arcán. Legszívesebben pofán tudtam volna köpni, de Nath előtt nem szerettem volna. Az utóbbi időben kezdett nekem sokkal többet jelenteni mint egy barát. El tudtam volna képzelni, hogy a későbbiekben még hosszútávú kapcsolat alakul közöttünk, így ez nagyon rosszul esett. Melody belekarolt Nathanielbe, majd elindultak visszafelé. A lány még egy nyertes mosolyt küldött felém, majd faképnél hagytak. A könnyek lassan megindultak a szemeimből, majd kifelé rohantam az iskolából. Az udvar közepén egy ismerős alakot pillantottam meg. Felé futottam, majd a karjaiba temetkezdtem.
- Mi a gond? - kérdezte lágy, bársonyos hangján.
- Nathaniel egy... pöcs.. - zokogtam.
Felpillantottam a könnyeim közül és megláttam Dimitry mérges arcát. Nyugtatásképpen simogatta a hajamat, de inkább ő szorult volna némi nyugalomra. Megfogta a karomat, majd elindultunk kifelé a suliból. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, én csak követtem őt. Egész úton a könnyeimmel küszködtem. Sokszor inkább csukott szemmel ültem, hogy ne engedjem ki a könnyeket, hol pedig felfelé néztem, hogy meggátoljam a sírást. Végül Dim házánál kötöttünk ki. Bementünk az apró lakásba, én pedig egyből kaptam egy pokrócot és be lettem ültetve a kanapéra. Dimitry egy pillanatra eltűnt, majd visszatért egy bögre gőzölgő kakaóval és a kezembe nyomta.
- Láttam, hogy alakul valami köztetek.. - karolta át a vállam.
- Igen, de úgy tűnik jót játszott.. - sóhajtottam.
- A holnapi napra azért hívtalak el, mert beszélni akartam veled.
- Ki vele. Ennél rosszabb már úgysem lesz. - morogtam.
- Első nap, amikor a fánál cigiztél, azért mentem oda, mert tetszettél külsőre. De szombatra rá kellett döbbenjek, hogy nem csak a külsőd az, ami megfogott. Imádom a személyiségedet, az egész énedet. - mondta lehajtott fejjel.
Szótlanul ültem a kanapén, majd rádőltem a mellkasára. Sírni már nem tudtam, mert a könnyeim elfogytak. Dim a hátamat simogatta, én pedig teljesen megnyugodtam. Félálomban voltam, amikor hallottam, hogy felhívja Ivyt, de mire letette a telefont, már aludtam. Éreztem valami lágy, puhát az ajkamon, majd mégédesebb álomba szenderültem.

Older Post | Newer Post

Template by : Farisyaa Awayy
Basecode by : Nurynn
Full Edited : DoxyAsphyxia

Best View at GOOGLE CHROME!